2026. március: a hazatérés
Román Albert egyike annak a két kárpátaljai magyar hadifogolynak, akiket 2026. március elején hoztak haza Oroszországból. Szijjártó Péter akkori külgazdasági és külügyminiszter 2026. március 4-én tárgyalt Moszkvában Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, aki a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleménye szerint jóváhagyta a két férfi elengedését; az orosz elnök az átadásról azt mondta, engedélyezi, hogy két embert magukkal vihessenek azon a repülőgépen, amellyel érkeztek. A miniszter szerda este jelentette be a döntést, a férfiak pedig csütörtök hajnalban érkeztek meg Budapestre, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre – erről az MTI és az országos lapok is beszámoltak. A két hazatérő kényszersorozott, magyar állampolgársággal is rendelkező, magyar nemzetiségű férfi volt.
Orbán Viktor akkori miniszterelnök a döntést megelőző keddi telefonbeszélgetésükön kérte Putyintól az orosz hadifogságba esett magyar állampolgárok szabadon bocsátását. A reptéren Szijjártó Péter újságíróknak arról beszélt, hogy csaknem pontosan 24 órával korábban indultak el ugyanonnan, és azért indultak el, hogy többen jöjjenek haza, mint ahányan elmentek. A hazatérőket rokonaik várták a repülőtéren. A másik férfit a nyilvános közlések csak keresztnéven, Csabaként említették.
A megérkezés után mindkettőjüket orvosi kivizsgálásra vitték a Honvédkórházba, ahol Orbán Viktor is meglátogatta őket. A beszámolók szerint azt mondta nekik, hogy biztonságban vannak, és Magyarországról senki nem viheti el őket; arról is biztosította a két férfit, hogy szabad emberek azt csinálnak, amit akarnak. A Mandiner beszámolója szerint Román Albert azt mondta, hogy a kórházból az első útja a Szent István-bazilikába vezet.
A férfi neve már jóval a hazatérése előtt szerepelt a nyilvános közlésekben: az orosz védelmi minisztérium 2026. február 25-én Albert Romanként azonosította. A tárca állítása szerint ukrán katonaként, a 14. dandár kötelékében Pokrovszk környékén adta meg magát; a 444.hu szerint a tárca február 19-i, Pokrovszk melletti foglyul ejtésről beszélt. Kijev a szabadon bocsátás után bekérette Magyarország kijevi ügyvivőjét, mert nem kapott hivatalos tájékoztatást arról, pontosan kiket engedtek szabadon, és hozzáférést kért az érintettekhez. Az ukrán hadifogoly-ügyi központ orosz provokációnak nevezte a két férfi szabadon engedését. Az orosz közlést az M1 Híradó is ismertette.
„Küldetés teljesítve! Isten hozta Magyarországon Csabát és Albertet!” – írta Orbán Viktor akkori miniszterelnök
Nyugalmat keresett a bihari faluban
A CívisHír nemrég megjelent helyszíni interjúja szerint Román Albert mintegy három hónapja él Zsákán, a Berettyóújfalui járásban fekvő, közel 1500 lakosú bihari kistelepülésen. A lap tudósítása szerint a falubeliek összeadták lakása teljes berendezését, egy helyben felajánlott ingatlanban kezdhetett új életet, és a falu már az érkezésekor befogadta őt. A tudósítás szerint ma már közfoglalkoztatottként dolgozik a településen, emellett építőipari munkákat végez; az önkormányzat közfoglalkoztatási programot működtet a községben.
Saját elmondása szerint 1978. augusztus 22-én született Ungváron; ukrán–magyar kettős állampolgárként 2020-tól Magyarországon élt, majd 2025 tavaszán visszatért Kárpátaljára. Elbeszélése szerint egy átlagos család negyedik gyermekeként nőtt fel, édesapja nélkül. Az interjúban azt mondta, hogy Csapnál átlépte a határt, az útlevél-ellenőrzés után azonban a határállomás épületéből már nem engedték ki. Elvitték egy gyűjtőtáborba, ahonnan nyolc nap után szállították tovább, de még mintegy egy hónapig Kárpátalján tartották; a kiképzését a Vinyica melletti Kalinyivkában kapta.
Az interjú szerint 2026. január 5-én vezényelték a Pokrovszk és Mirnohrad térségében húzódó frontra. Február 6-án bombatámadás érte a csoportjukat, a pince beomlott, és ő alatta rekedt. Azt mondta, két hétig feküdt sebesülten, folyamatosan kérte rádión az evakuálást, mert sérült katona volt, de nem jött érte senki; a térde sérült meg, a bal kezén négy ujja lefagyott, a jobb mutatóujja pedig szilánkosra tört. Elmondása szerint tíz társát temette el, egyedül maradt életben, és nemrég tudta meg, hogy a vejét bombázás ölte meg.
A védelmi minisztérium közlése szerint a férfi önként adta meg magát az orosz erőknek; a CívisHírnek adott interjúban ezzel szemben arról beszélt, hogy a sérülése után rekedt a fronton, és hiába kért evakuálást. A fogságban készült videónyilatkozattal kapcsolatban a 444.hu forráskritikát kért, mert a lap szerint a nyilatkozat kényszer hatása alatt születhetett. Elmondása szerint a fogságban videóüzenetet küldött Magyarországra, és egy ismeretlen telefonhívás után enyhült a bánásmód vele szemben. A lapnak elmondta, hogy elfogása után bekötött szemmel vitték Moszkva felé, az FSZB hallgatta ki, és mintegy egy hónapot töltött Moszkvában és környékén, orvosi felügyelet mellett; az iratait már a gépen kapta vissza, a felszállás előtt pedig magyar konzul és magyar orvos is ott volt. Az interjú szerint a polgármester egyszer azt kérdezte tőle, mit keres Zsákán, és ő egy szóval felelt: nyugalmat.
„Nekem Magyarország a hazám, Zsáka az otthonom.” – mondta a CívisHírnek Román Albert
Forrás: CívisHír · MTI (gondola.hu)
