Meghalt Deák Bill Gyula, a magyar blueskirály, 77 évesen

„Elnémult a mikrofon. Elment az ember, a legfeketébb hangú fehér énekes, aki mankóra támaszkodva is óriás volt a színpadon.” A magyar blueskirályként ismert énekes 1948-ban született Kőbányán, és évtizedeken át a hazai blues kiemelkedő alakja volt.

Kőbányától a színpadig

Deák Gyula 1948. november 8-án született Budapesten, Kőbányán. Pongráctelepen, a Külső Jászberényi úton nőtt fel egy négygyerekes családban: négyen voltak testvérek, három fiú és egy lány; édesapja vasöntő volt, édesanyja a dohányiparban dolgozott. Saját visszaemlékezése szerint szüleivel egy szobában laktak hatan.

A foci mindennél fontosabb volt neki: tízévesen az MTK-ban játszott, és focista szeretett volna lenni. Tizenegy éves korában azonban egy mérkőzésen megsérült, és az ezt követő műtét során orvosi hiba miatt elveszítette a bal lábát. Ettől kezdve protézissel és mankóval élt, és a baleset után fordult a zene felé.

Az énekesi pálya kőbányai zenekarokban indult. Saját visszaemlékezése szerint első komolyabb együttese a Sztár volt, amellyel 1968–69 körül sorra nyerték az amatőrfesztiválokat, és amellyel – miután megszerezték az Országos Rendezői Iroda működési engedélyét – hivatalosan is pályára lépett. Utána a Loyd, a Napsugár és a Wanderers következett, vendégénekesként pedig a Syrius és a P. Mobil.

Az indulás nem volt zökkenőmentes: fogyatékossága miatt az Országos Rendezői Iroda egy időben színpadképtelennek minősítette. Az első országos turnéjára – amelyen az Omega előzenekara volt – Benkő László kiállása kellett ahhoz, hogy engedélyt kapjon.

A Hobo Blues Band énekese

1979-ben a Hobo Blues Band énekese lett. Előbb vendégként lépett fel velük, aztán a zenekar állandó tagja lett, és 1985-ig maradt. A zenekar eleinte Rolling Stones-, Doors-, Hendrix- és Cream-dalokat játszott magyarul, Földes László „Hobo” fordításában. Több lemezükön énekel, köztük a Középeurópai Hobo Blues (1980), az Oly sokáig voltunk lenn (1982), a Még élünk (1983) és a Vadászat (1984). Ez utóbbit 1984-ben mutatták be élőben, telt házas Budapest Sportcsarnokban, Szikora János rendezésében; a zenekar 1982-ben aranylemezt kapott. A későbbi Hobo Blues Band-lemezek közül a Kopaszkutya és a Csintalan lányok, rossz fiúk albumokon is hallható a hangja.

A Hobo Blues Band a nyolcvanas évek elején a Beatrice, a P. Mobil és az A. E. Bizottság társaságában lépett fel a Fekete Bárányok koncerten.

A kilépés 1985-ben jött el, és a szakítás nem volt végleges: 1989-ben visszatért a Hobo Blues Band tízéves jubileumi koncertjére, 2008-ban a zenekar harmincéves jubileumán lépett fel vendégként a Papp László Sportarénában, és ott volt a Hobo Blues Band 2011-es búcsúkoncertjén is. Közben egy ideig a Kormorán együttessel is énekelt.

Torda, a táltos és egy este Chuck Berryvel

Országos hírnevet az István, a király hozott neki: ő énekelte Torda, a táltos szerepét az első magyar rockopera 1983. augusztus 18-i ősbemutatóján, a városligeti Királydombon. Az alkotók Vikidál Gyula és Nagy Feró ajánlására választották a szerepre, és saját elmondása szerint 1990-ben a Népstadionban kilencvenezer ember előtt is előadták a rockoperát. A Bill és a Box Company később is műsoron tartotta Torda számait; ő maga musicalekben és színpadi darabokban is szerepelt, többek között a János vitézben és a Jézus Krisztus Szupersztárban.

Filmvásznon is feltűnt: 1981-ben szerepelt Szomjas György Kopaszkutya című filmjében, egy karcos rockkarrier-történetben a Hobo Blues Band születéséről. A film zenéjét Póka Egonnal és Pálmai Zoltánnal együtt szerezte, de az anyag csak 1993-ban jelenhetett meg lemezen.

1984. május 4-én a Budapest Sportcsarnokban egy színpadon állt Chuck Berryvel. A neki tulajdonított, széles körben idézett mondás szerint Berry így jellemezte őt: „Ő a legfeketébb hangú fehér énekes, akit valaha hallottam.”

Szólóban, a saját zenekarral

Első szólólemeze, a Rossz vér 1984-ben jelent meg a Hungaroton Start-kiadásánál; a felvételek egy évvel korábban, 1983-ban készültek. A „magyar blueskirály” jelzőt saját visszaemlékezése szerint Orszáczky Miklós kezdte el használni vele kapcsolatban. Két évvel később jelentkezett a Mindhalálig blues című albummal, és 1986-ban Bencsik Sándorral megalapította a Bill és a Box Companyt. 1987-től a saját nevével fémjelzett Deák Bill Blues Bandben énekelt, amellyel Dániában és az egykori NSZK-ban is turnézott.

A lemezek ezután is sorra jöttek: a Bűnön, börtönön, bánaton túl, a Bort, bluest, békességet és a Bill kapitány blues cirkusza, majd 2008-ban a Hatvan csapás, 2009-ben a Király meséi. Utóbbi kettő közül a Hatvan csapás aranylemez lett, a Király meséi platina. Legismertebb dalai közé tartozik a Rossz vér, a Kőbánya blues és a Mindhalálig blues; a Zöld csillagot Radics Béla és a Taurus feldolgozásaként is játszotta.

Hatvanadik születésnapján koncertalbumot is kiadott, és sokat koncertezett: 2025 nyarán a Tabánban több mint húszezer ember előtt játszott, ahol egykor a Kopaszkutya egyes jeleneteit is forgatták.

Díjak és az utolsó évek

1986-ban Állami Ifjúsági Díjat kapott, 2007-ben Blues Patika Életmű-díjat (Tátrai Tiborral és Sharrie Williamsszel), 2008-ban Artisjus-díjat, valamint az első Pont FM Életmű-díjat, 2009-ben Fonogram Életműdíjat. A Magyar Érdemrend lovagkeresztjét 2012-ben, tisztikeresztjét 2022-ben vette át; 2023-ban Pro Urbe Budapest-díjjal, idén márciusban Máté Péter-díjjal ismerték el a könnyűzenei előadóművészi pályáját. Szülőkerülete, Kőbánya 2008-ban díszpolgárává választotta.

2012-ben szívinfarktust kapott, de hosszabb lábadozás után visszatért a színpadra. Aktív maradt élete végéig: 2023 novemberében életműkoncertet adott a Budapest Arénában, 2025 januárjában a Magyar Zene Házában lépett fel, áprilisban pedig az 1990-es debreceni koncertjének felvétele is megjelent Élő Blues címmel. 2025 novemberében a Papp László Budapest Sportarénában rendezték meg a BILL 77 nagykoncertjét Tátrai Tibor, Takáts Tamás és Ferenczi György közreműködésével. 2026 tavaszán súlyos térdfájdalmai miatt már leginkább ülve énekelt a színpadon. 2026-ban is koncertezett: az év végéig szóló, húszállomásos Rossz vér turné állomásai a halálhír napján még meg voltak hirdetve.

A család azt kérte, hogy kapjanak időt a felfoghatatlan feldolgozására, és jelezték, hogy később adnak tájékoztatást a búcsúzás részleteiről. Pályatársai és barátai közül többen Bill kapitányként búcsúztak tőle; Horváth Charlie a Blikknek így fogalmazott: „Csak akkor élt újra, amikor énekelt, amikor a közönség szeretetét érezte.”