Egy közelgő október 23-ról és a Műegyetemről elejtett, általa később már fel sem idézhető mondat miatt hallgatták ki Krasznahorkai Lászlót a Kádár-rendszerben. A 2025-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett, gyulai születésű író a Partizánnak adott, 2026. szeptember 18-án megjelent életútinterjújában beszélt arról, hogyan tudta meg: közeli ismerősei között is volt, aki jelentett róla az állambiztonságnak.
A történet jóval túlmutat egy híres író személyes emlékén. Megmutatja, hogyan válhatott egy homályos, hallomásból továbbadott félmondat hatósági üggyé, és miként használhatta fel a politikai rendőrség a baráti kapcsolatokat információszerzésre.
A kihallgatók mondták vissza, hol és kik előtt beszélt
Krasznahorkai elbeszélése szerint valamikor egy október 23-i évforduló előtt azt mondta, hogy „lesz valami” a Műegyetemen. Azt sem tudta pontosan, mire vonatkozott a hír, és később magára a kijelentésre sem emlékezett. A hatóság számára azonban már a helyszín és az időpont összekapcsolása is politikai jelentést hordozhatott.
A Budapesti Műszaki Egyetem az 1956-os forradalom egyik meghatározó kiindulópontja volt. A hallgatók 1956. október 22-én ott véglegesítették követeléseiket, másnap pedig a Műegyetemről indult el a lengyel néppel szolidaritást vállaló felvonulás. A Kádár-rendszerben ezért egy október 23-ára és a Műegyetemre utaló kijelentés akkor is felkelthette az állambiztonság érdeklődését, ha nem állt mögötte valós szervezkedés.
Az író felidézése szerint kihallgatói azt próbálták elérni, hogy ismerje el a mondatot, és vállalja magára a rendszerellenes politikai szervező szerepét. Krasznahorkai ugyan antikommunistának tartotta magát, de elmondása alapján nem végzett olyan szervezett ellenzéki tevékenységet, mint akkori baráti körének több tagja.
A vallatás során végül konkrét körülményekkel szembesítették. Azt kérdezték tőle, hogy egy meghatározott alkalommal, egy feketébe öltözött pár – Tarr Béla filmrendező és Hranitzky Ágnes – társaságában mondta-e el a műegyetemi értesülést egy másik embernek. Krasznahorkai ebből értette meg, hogy a hatóság információja csak a jelen lévő személyek egyikétől származhatott.
Egy közeli gyulai ismerősre terelődött a gyanú
Az író nem nevezte meg azt az embert, akiről arra következtetett, hogy jelentett róla. Annyit közölt, hogy egy hozzá közel álló gyulai ismerősről volt szó. A személyazonosság ezért nyilvánosan nem ellenőrizhető, és levéltári dokumentum nélkül azt sem lehet biztosan megállapítani, milyen minőségben, milyen körülmények között és pontosan mit közölt az illető az állambiztonsággal.
Ez lényeges különbség. A Nemzeti Emlékezet Bizottságának történeti kiadványai is arra figyelmeztetnek, hogy az állambiztonsági iratokban szereplő hálózati személyek története nem írható le egyetlen sablonnal. A beszervezés módja, az együttműködés tartalma, a jelentések hitelessége és az esetleges kényszerítés iratonként eltérhetett. Egy név vagy egy jelentés önmagában nem feltétlenül mutatja meg a teljes történetet.
A 2026. szeptember 18-án megjelent sajtóbeszámolók ráadásul egy fontos részletben ellentmondanak egymásnak. A HVG összefoglalója szerint Krasznahorkai a kihallgatás után megszakította a kapcsolatot az érintett baráttal. A Telex ugyanerről az interjúról azt írta, hogy nem szakított vele, és később sem szembesítette a jelentésekkel. Mivel a két állítás egyszerre nem lehet pontos, az eltérést nem indokolt eldöntött tényként kezelni; biztosan csak az mondható, hogy az író a kihallgatás alapján egy közeli gyulai ismerősét azonosította informátorként.
Nem derült ki, mikor történt a kihallgatás
A nyilvánosságra került összefoglalók nem közlik a kihallgatás pontos dátumát, a rendőrségi szerv megnevezését, az eljárás ügyiratszámát vagy azt, lett-e annak további jogi következménye. Az sem ismert, fennmaradt-e az eseményről olyan irategyüttes, amelyből rekonstruálható lenne, mikor figyelték meg Krasznahorkait, és kik vettek részt az adatgyűjtésben.
Az író életrajzából annyi bizonyos, hogy 1954. január 5-én született Gyulán, jogot tanult Szegeden és Budapesten, majd az ELTE magyar–népművelés szakán szerzett diplomát. Első elbeszélése 1977-ben jelent meg, a szélesebb ismertséget pedig az 1985-ös Sátántangó hozta meg számára. Tarr Bélával a nyolcvanas évektől dolgozott együtt; közös alkotásaik közé tartozik a Kárhozat, a Sátántangó és a Werckmeister harmóniák.
A Svéd Akadémia 2025. október 9-én jelentette be, hogy Krasznahorkai Lászlónak ítélte az irodalmi Nobel-díjat. A Partizán mostani életútinterjúja így már nemcsak egy jelentős magyar szerző, hanem egy Nobel-díjas alkotó személyes visszatekintéseként került nyilvánosságra.
Mit tehet, aki a saját megfigyelési iratait keresi?
A kommunista állambiztonsági szervek fennmaradt dokumentumait az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára őrzi. Az érintettek – vagyis azok, akikről az egykori szolgálatok adatokat kezeltek – kérelmet nyújthatnak be a rájuk vonatkozó iratok megismerésére. Erre nemcsak közismert személyeknek van lehetőségük: Hajdú-Bihar vármegyei családok is kérhetnek tájékoztatást, ha felmerül, hogy valamely hozzátartozójukat megfigyelték, kihallgatták vagy nyilvántartották.
A levéltár honlapján elérhetők az iratbetekintés szabályai, a kérelmekhez szükséges tudnivalók, továbbá több állambiztonsági adatbázis és történeti háttéranyag. Arra ugyanakkor számítani kell, hogy nem minden egykori dokumentum maradt fenn, egyes adatok pedig személyiségi jogi vagy törvényi korlátozás alá eshetnek.
Krasznahorkai történetének kelet-magyarországi vonatkozását elsősorban gyulai kötődése adja. Berettyóújfaluhoz vagy Hajdú-Bihar vármegyéhez közvetlen kapcsolatot a jelenleg hozzáférhető források nem igazolnak. A megfigyelés, a beszervezés és a máig feltáratlan állambiztonsági múlt azonban nem kizárólag budapesti vagy országos ügy: az egykori politikai rendőrség vidéki közösségekben, munkahelyeken és baráti körökben is gyűjtött adatokat.
Források: HVG; Partizán – interjú Krasznahorkai Lászlóval; Telex; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára; Nemzeti Emlékezet Bizottsága; Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem; Petőfi Irodalmi Múzeum – Digitális Irodalmi Akadémia; NobelPrize.org.
